Csaknem 1000 éves történelem, 1000 év az emberiség szolgálatában
A Középkor hajnalán, 1048 körül, Egyiptom kalifája engedélyt adott egyes, az egykori Amalfi köztársaságból származó kereskedőknek arra, hogy Jeruzsálemben egy kolostort, egy templomot és egy kórházat építsenek, hogy a Szentföldre érkező zarándokokat ápolhassák. Így Szent Gellért irányítása alatt létrejött a Jeruzsálemi Szent János rend, egy kolostori közösség, amely vezette a zarándokok számára létrehozott kórházat fajtól és vallástól függetlenül.
A lovagok, a Rend tagjai, szerzetesek voltak, akik szegénységi, szeplőtelenségi és hallgatási fogadalmat tettek. Mivel kötelesek voltak a zarándokok és a betegek, valamint a keresztesek által meghódított területek védelmének szerepét is felvállalni, az ispotályos jellegű küldetésük kiegészült a hit védelmével is. Katonai renddé váltak, meghódítottak egy területet is és egy Államként működtek. Így tették le a Szuverén Máltai Lovagrend alapjait, melynek küldetése a „Tuitio Fidei et Obsequium Pauperum” (A hit védelme és a szegények szolgálata) jelmondatban tömörül.
Az évszázadok során területeket hódított meg és vesztett el (Rodosz vagy Málta szigetei). Sok vándorlás után a rend székhelye 1834-ben Rómába kerül, a pápai Állam területére.

Legendás történelméhez hűen a Szuverén Máltai Lovagrend egy hagyományosan nemesi, katonai-szerzetesi természetű egyházi rend. 13.500 szerzetes tartozik a rendhez, a világ 120 országában szétszóródva.
A szervezetei ugyanazt a küldetést célozzák meg, hogy segítsenek a rászorulókon és a szegényeken. Így, a humanitárius programjaik révén segítik a gyermekeket, az időseket és a fogyatékkal élő személyeket, gondozzák a betegeket és közbenjárnak természeti katasztrófák esetén.